Hatvanezer ember!

Városnyi ember szenved Magyarországon egy még kevésbé ismert, de súlyos és teljeskörűen nem gyógyíthatató tünetcsoporttól, melynek neve AUTIZMUS.

Még a tökéletes érzékszervekkel rendelkező és értelmes  autista sem úgy érzékeli a világot, mint az egészséges ember. Míg a vak ember partnere hangjából pontosan érzékeli kettőjük viszonyát, a siketek társuk arcjátékából, mozdulataiból megértik a körülöttük lévő világot, addig az autista éppen azon a területen küzd súlyos korlátokkal, amely emberivé varázsolja világunkat, ez pedig az emberi érzelmek kifejezésének és megértésének területe.

Első pillantásra talán csekélynek tűnő probléma, ez a fogyatékosság – amely gyakran szellemi visszamaradottsággal  párosul- mégis lehetetlenné teszi legtöbbjük számára a társadalomba történő normális beilleszkedést.

Az autisták gondozása emberfeletti erőfeszítéseket kíván meg az érintettek családjától, ráadásul furcsa módon számukra nem mindig a hétköznapi családi környezet a legmegfelelőbb- általában jobb életminőséget érhetnek el a kimondottan a számukra létrehozott speciális otthonokban,  hasonló betegségben szenvedő társaik között.